Ősz

Ősz
/saját versem bővítése/

Fenyves erdő, tölgyfa erdő, akácos,
gesztenyefák utak mentén mind álmos.
Csöndes ősszel földre hinti ruháit,
levelükről árulkodnak a fák is.

Hull a tüske a fájának tövére
fa letekint, ráismer az övére.
A csupasz fát elárulja formája,
tanúskodik a levele az ága.

De a színe mindegyiknek változik.
Árva ága a tavaszról álmodik.
A levele külön éli életét,
sárga, vörös, barna teszi éretté.

Jól ment a sora, illegett billegett,
hűs árnyat adott fiatalnak, öregnek.
Most harmat permet locsolja,szél viszi!
Pörgeti az emlékeket : Élteti.

“Ősz” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Zsófi!

    Nagyon kedves, aranyos verset hoztál nekünk az őszről! Vagy csak elfogult lennék, mert szeretem az őszt? 🙂 De olyan szépen, játékosan fogalmaztad meg, nekem nagyon tetszik!

    Szeretettel gratulálok:
    Kata (l)

  2. [i][color=#990000]Kedves Zsófiám !

    Igazi szép költői képbeli verset kaptunk, bár egy kissé szomorúat, de hát az elmúlás is az életünkhöz tartozik,,,

    Nagyon gratulálok !

    Sok szeretettel !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!