Ősz
/saját versem bővítése/
Fenyves erdő, tölgyfa erdő, akácos,
gesztenyefák utak mentén mind álmos.
Csöndes ősszel földre hinti ruháit,
levelükről árulkodnak a fák is.
Hull a tüske a fájának tövére
fa letekint, ráismer az övére.
A csupasz fát elárulja formája,
tanúskodik a levele az ága.
De a színe mindegyiknek változik.
Árva ága a tavaszról álmodik.
A levele külön éli életét,
sárga, vörös, barna teszi éretté.
Jól ment a sora, illegett billegett,
hűs árnyat adott fiatalnak, öregnek.
Most harmat permet locsolja,szél viszi!
Pörgeti az emlékeket : Élteti.
Színes, szépséges vers.
Kedves Zsófi!
Nagyon kedves, aranyos verset hoztál nekünk az őszről! Vagy csak elfogult lennék, mert szeretem az őszt? 🙂 De olyan szépen, játékosan fogalmaztad meg, nekem nagyon tetszik!
Szeretettel gratulálok:
Kata (l)
Kedves Zsófi!
Köszönöm az élményt!(f)
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Zsófi!
Gyönyörű lett ez a vers, nagyon tetszett, öröm volt olvasni.
Csak gratulálni tudok hozzá. Sok szeretettel: Icu(f)
[i][color=#990000]Kedves Zsófiám !
Igazi szép költői képbeli verset kaptunk, bár egy kissé szomorúat, de hát az elmúlás is az életünkhöz tartozik,,,
Nagyon gratulálok !
Sok szeretettel !
– keni -[/color][/i]
Kedves Rita !
köszönöm hozzászólásodat, szeretettel, Zsófi.
Köszönöm szépen, drága Viola ! ! Most kértem helyesbítést az első sorban kimaradt a D betű az erdő szavakból. Elnézést kérek mindenkitől.
Szép versedet örömmel olvastam drága Zófia
Szeretettel: Viola (f)