Élet(kérdés)
Nem tudok semmit az életről.
Miféle talány az élet?
Néha rosszabb, mint a halál.
Vagy talán mégsem?
Fájdalom viasza cseppen szívemre
közben azt kérdezem egyre,
mennyi bajt kell még átélnem itt lenn?
Már nem ad vigaszt a madártej sem,
csak a sós könny segít kenyerem ennem,
ő segít a rút napokon úrrá lennem,
a zord időket valahogy elviselnem.
A félelem strázsál a sejtjeimben,
béklyóban tart engem,
láthatatlanul megnyomorít engem.
Ne! Melinda drága, ne írj ilyen elkeseredett sorokat! (Bár, tudom az ihlet nem irányítható, ezért csak remélni tudom,hogy pillanatnyi rossz érzésed tört felszínre.) Még olyan fiatal vagy, életerős…és bizony még alig tudsz valamit az életről, azt pedig meg KELL! ismerni, át kell élni, és változtatni rajta, ha muszáj. Ne félj, nem nyomorít meg, de azért sokszor küzdeni kell, hogy talpon maradj. Borús hangulata ellenére versed elnyerte tetszésem…negatív kicsengése sem fedi el a mögötte megbújó tettvágyat, küzdeni akarást…láttam, kicsim a szemedben. Tetszéssel olvastalak.
Szeretettel ölellek. Rózsa
Drága Melinda!
Borús kérdéseidet remélem csak egy rossz pillanatban vetetted fel.
Szeretettel ölellek: Ica
[i][color=#990000]Drága Melinda !
Nagyon szomorkás napod lehetett, amikor ezek a gondolatok előjöttek benned, de ne hidd, hogy csak egyedül vagy így ezekkel a fontos és sajnos megfejhetetlen kérdésekkel körülvéve,,,
Te aki erős és mindig magabiztos vagy, hiszem túl teszed magad ezeken a kérdéseken, és haladsz életutadon tovább,,,
Szeretettel !
– keni -[/color][/i]