Októberi alkony

Októberi alkony

Hűvös, októberi szél borzolja,
a még aranysárga lombokat.
Az alkonyati ég bíborban ég,
fénye beragyogja az ormokat.

Hulló levelek halk zizzenése,
zavarja meg sűrűn a csendet.
Magányosan varjú tollászkodik,
kopár mezőn nem lel élelmet.

Lassan ereszkedik alá a Nap,
tűzszemével még visszapillant,
majd a láthatár mögé rejtőzik.
A horizont szélén holdfény villan.

“Októberi alkony” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Nagyon tetszik!

    Kedvelem az októbert, valamiféle köztes állapot számomra az ősz és a tél között!

    Gratulálok versedhez!

  2. [b][i][color=#990000]Drága Rózsa !

    Gyönyörű és szerény, de szép lírikus versednek nagyon megörültem, mert békét és nyugalmat áraszt,,,

    Sok szeretettel !

    – keni -[/color][/i][/b]

  3. Drága Rózsa!

    Csodás októberi hangulat. Nagyon megkapó, szép ez a versed is.
    Szeretettel gratulálok: Icu(l)(f)

  4. Drága Rózsika!
    Örömmel elidőztem ebben a szép októberi alkonyatodban.(f)
    Szeretettel gratulálok: Ica

  5. Kedves Rózsa !

    Szép őszi hangulatú versedhez szeretettel gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!