Fekete csillagok
Üldözött vagyok,
Fekete szél üldöz zord világokon át.
Magam után nyomot nem hagyok,
Felettem csak fekete csillagok,
Fekete csillagok.
Nem világítanak meg.
Cinkosaim a szökés veretes útjain.
Velük végre magam vagyok,
Felettem csak fekete csillagok,
Fekete csillagok.
Rólam már csak a magány beszél,
Üldözőimnek nesztelen a nyoma.
Csak én láthatom, hogy égen felhő andalog,
Felettem csak fekete csillagok,
Fekete csillagok.
Nagyon köszönöm a kedves szavakat, írok hamarosan vidámakat is, remélhetőleg =)
Kedves Róbert.
Nem tudom miért választasz ilyen szomorú témát ,
mikor annyi boldogság van a világon.
Olvastam a válaszodat ,amit kenihez irtál !
"Felettem csak fekete csillagok,
Fekete csillagok." megható !
Gratulálok szeretettel és irj valami vidámat is !
Szeretettel…Babu:(
Köszönöm hogy olvasott, tudom, hogy szomorkás a vers, de az életemben szerencsére nem vagyok szomorú, a legtöbbször nagyon jól érzem magam a bőrömben, csak magával ragadnak az ilyen és hasonló képek, ilyen hangulatú versek, valamiért szeretem őket =)
[b][color=#6633ff]Kedves Róbert !
Már megint visszamentél feketébe, de ha Te ott érzed jól magad?
Barátok és társaság venne inkább körül, mint a fekete csillagok,,,
Tudsz te mást is írni a múltkor már bebizonyítottad !
Üdv.
– keni -[/color][/b]