Megtörtént esetek 19. – Kirekesztve

Megtörtént esetek – 19.
Kirekesztve

Szegény családban nőtt fel vidéken,
élete ott csodákat nem rejtett.
A falu csendes állóvizében
boldogtalan volt és reményvesztett.

Majd végre eljött a várva várt nap,
középiskola a nagyvárosban,
hitte naivan, minden tejszínhab,
de álmai szétfoszlottak nyomban.

Vidéki volt, az albérlet drága,
így hát kollégiumba költözött,
nem segített a zárkózottsága,
és mert pénze nem volt, szűkölködött.

Divat, bulizás? Mindez csak álom,
előítélet, s megaláztatás,
változtatni a csúf valóságon
nem tudott, hisz mindez csak áltatás.

A városról sok mindent nem tudott,
azt,hogy külső alapján ítélnek,
sok ruhája örökölt, elkopott,
jó oka az elkülönítésnek.

Nem depillált hónalj, vastag zokni
mindez nem sikk, de főbenjáró bűn,
Andrea szégyellte, nem mert szólni,
inkább hallgatott, némán, keserűn.

A büfé is csábító volt, ital,
csoki, szendvics és sok-sok finomság,
s csak küszködött hiú vágyaival,
pénzzel nem látta el a rokonság.

Hogyha belépett a tanterembe,
“De büdös van!” – kiáltották bőszen.
Sutyorogtak, pusmogtak nevetve,
arrébb mentek, s távol ültek tőle.

Ha netán mégis egy új ruhát vett,
az is a gúnyolódás tárgya volt.
“Rátok szakadt a bank?” – s ő csak nézett,
hisz a tanárnő gúnyos hangja szólt.

Így hát rendszeresen sírva fakadt,
keze-lába remegett, szinte félt,
kedves szó felé sohasem akadt,
már nem álmodozott, már nem remélt.

Ha olykor-olykor mégsem csúfolták,
akkor szimplán levegőnek nézték.
Kiközösítve folyton gúnyolták,
az okozott sebeket feltépték.

Majd a pszichiátriára került,
ott lelt először végre barátra.
De a gyógyszerekért nem lelkesült,
rájött, nem számíthat, csak magára.

Kézbe vette sorsát, döntést hozott,
a tanulás mellett munkát vállalt.
S míg részmunkaidősként dolgozott,
önbizalma az egekig szárnyalt.

Már nem figyelt a sértő szavakra,
nem bánta, hogy levegőnek nézték,
már nem gyúlt többé fájó haragra,
nem érdekelte, ha elítélték.

Önmaga lett végre, bátor, merész,
nem volt többé az, kit kinevettek,
kit mindenki bánt, gúnyosan lenéz,
így hát más áldozatot kerestek.

Ne mástól várd a csodát, orvoslást,
légy te magad gyógyír bajaidra,
hiszen nem találhatsz más megoldást,
nem számíthatsz másra, csak magadra.

2017. október 14.

“Megtörtént esetek 19. – Kirekesztve” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Keni, sajnos, az eset valóban megtörtént, és nem is egyedi. Sokszor koholt, kitalált dolgok miatt rekesztenek ki embereket. Nem mindenkinek sikerül magát ezen túltennie. Köszönöm szépen, hogy olvastál.

  2. [b][color=#6633ff]Kedves Mária !

    Ez egy majdnem olyan történet volt mint a Nyilas Misié a Légy jó mindhalálig, de ő 'megbukott vele'
    Mai környezetbe ágyazott történeted sajnos nem egyedi és ahogy ezt szépen megírtad nem volt könnyű feladat bár olyan simának egyszerűnek tűnt, hogy épp ez benne – írásodban versedben – a csoda !

    Csak gratulálni tudok !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!