Halk sóhaj

Halk sóhaj

Messze, hol tenger
zúgását hallani, egyedül
vagy hófehér sirályokkal, puha
homokban könnyeitek hullnak.
Sajgó szívednek parancsolni nem lehet,
ha lelked romokban fekszik,
egyre csak zakatol fájdalommal.

Gondolatban veled van,
kézen fogva sétáltok, míg a part véget ér,
picinyke csillámló követ hajítasz hullámok közé.
Ég kékjébe kiáltasz keserűn:
szeretlek!
Egy percre megáll az idő körötted.
Édesanyám, reszketek érted.
Csillagfényű éjszakákban,
holdfénynél rád mosolyog,
árva kis csillag feléd ontja
szeretetét, érzem, mintha itt lennél.

2001. szeptember 5.

“Halk sóhaj” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa
    Köszönöm hogy olvastál. Nagyon távol voltam Édesanyámtól s feltörtek belőlem az érzések.
    üdvözlettel heni

  2. Kedves Henriett!
    Lehelet- finom vallomás Édesanyádhoz a szeretetedről, mely végtelen…és onnan, a túlról árad feléd a viszonzott érzés. Nagyon tetszik. Nem érzelgős, mégis mindent elmond kettőtök viszonyáról. Gratulálok. F.egri Rózsa

Szólj hozzá!