Eljött az ősz
Nézd kedvesem, eljött az ősz
a fákon már szélvihar táncol,
és udvarunkban a sok dió
csörögve hull, a fáról.
Háztetőnkről galamb figyel,
és amint a dió megreped,
csendesen suhanva felkapja,
s viszi a dióbelet.
Az utcákon sietve járnak,
bár az őszi nap tüze heves,
októberben nehéz elhinni,
hogy ily nagy meleg lehet.
Esőt várunk, de hiába
száraz a kertünk, és a liget,
kókadtan lógnak az ágakról,
a fonnyadt falevelek.
Felettünk ragyog az égbolt,
talán a nyárról mesél nekünk,
de utat tör magának az ősz,
hiába reménykedünk.
Nézd kedvesem eljött az ősz,
talpunk alatt az idő pereg,
fagyot hoz felénk az őszi szél,
de nem győzhet szíveink felett.
Budapest.2014.
Nem vagy egyedül, hisz én is itt vagyok. 🙂 A verset 2014-ben írtam és tartalmaz egy kis meteorológiai jelentést is. Akkor valóban nagy meleg volt. 🙂
Nincs mit köszönnöd, kedves Magda. A versed igazi remekmű. Ha több időm lenne, ki is elemezném, mert a lelkemben itt dobognak a sorok, amiknek mondanivalója tartós, és képes befolyásolni a hangulatot. Bár, lehet, hogy egyszer csak visszajövök és megteszem. Érdemes lenne a versed arra, hogy többen is látogassák, nem is értem, miért vagyok itt egyedül.😍
Köszönöm szépen kedves Kitti!
"Nézd kedvesem eljött az ősz,
talpunk alatt az idő pereg,
fagyot hoz felénk az őszi szél,
de nem győzhet szíveink felett."
Ha globálisan nézem és értelmezem, hát azt kell sóhajtanom, bár így lenne! Ha konkrét kapcsolatról vetítem elő, hát igen. Akkor igaz lehet ez. Gyönyörű a versed! Nagyon élveztem minden sorát.