Szeretem a vihart
Szeretem a vihart!
Szeretem a fekete égen
Gyűlő viharfelhők raját.
Eszembe juttatja borús perceimben,
Hogy félem-e a halált?
Szeretem a zivatart!
Szeretem, ha kihalt törzsbe
Villám csap bele.
Fekete árnyakkal, fekete hangokkal,
Az élet van tele.
Szeretem a záport!
Szeretem, ha tavaszi friss
Eső száz lángot olt.
Szeretem, ha elmossa a vihar,
Mi igaz sem volt.
Szeretem a Napot!
Szeretem az égi harc után
Letévedő első sugarat.
Szeretem, ha szemem elsőnek vakítja,
Mert nekem, csak ő mond igazat.”
Nagyon köszönöm, örülök a dícsérő szavaknak, és köszönöm, hogy olvastál =)
Mélyen a szívembe vésődtek szavaid, mert az én érzéseimmel egyezőek.
Kiváló vers.Én is imádok minden természeti jelenséget…persze, azért jobban, ha nem okoz tragédiát. F.egri Rózsa