Este van

Megosztás Nyomtatás 160 megtekintés 5 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Este van

Ereimben a vér csomót bogoz,
fésűmben ősz hajcsomó.
Este van, árnyat vetett a Hold
altatóm lágyan átkarol.
Nézem, a semmi ágyat bont,
rettenetes nagy a csönd,
alszik a hárs a nyár az ősz
nem is oly messze van a tél,
kinek az ajtót nyitva felejtették.
Menekülnék, mégis maradok,
Dajkám lesz majd a vén Hold,
hol ébredek azt nem tudom.

“Este van” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves [b]Z.gitta,Viola, Icu, Babu [/b] Köszönöm a figyelmeteket és a gratulációt! Egy kicsit az elmúlást és az öregedést idézi…talán nem in kicsit.:)

    Szeretettel: Ica

  2. Drágaa Ica.
    Nagyon szép sorok.
    Őszinte szivvel gratulálok !
    Szeretettel…..Babu(f)

  3. Drága Ica!

    Talán az este árnyai késztetnek ilyen hangulatú versekre, de mindenképpen remek köntösbe bújtatva adod át érzéseidet az olvasóknak.
    Szeretettel gratulálok: Icu(f)

  4. Drága Ica!
    Átérzéssel olvastam sokat mondó versedet.
    Szeretettel: Viola (f)

  5. Kedves Ica, deprimáló hangulatú soraid, borús, sötét gondolatokat hordoznak.
    Nehez megítélni a képzelet es valóság szerepét, helyét a versben.
    Én mindenkepp kívánok minden jót neked.
    A versed remek, nagy hatással van az olvasóra.
    B.

Szólj hozzá!