Szivárványos lombok közt…

Szivárványos lombok közt…

Mint fénykép vagy festmény
a rögzített pillanat,
úgy meredt ablakomba
ősznek, estnek alkonya.

Rezdületlen álltak ott
bokrok, fák magasan,
alkonyatba bukó nap
simogatta lombjukat.

A szél ma messze járt
nem susogtak levelek,
csend ült a kertek alján
belopózott lelkembe.

Szivárványos lombok közt
a madár csak néha szólt,
ünnep volt most mindenütt,
szívünkben is béke volt.

“Szivárványos lombok közt…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rita!(f)

    Megtisztelő figyelmedet, véleményedet köszönöm.
    Szeretettel: Laci

Szólj hozzá!