A BAL ÉS A JOBB

A BAL ÉS A JOBB

Látod, hogy mit tettem már megint?
Ma rossz fiú voltam, igen.
– A bal kezem jobbomra tekint
gonoszkodva, oly irigyen. –

Te bármit csinálsz, megdicsérnek,
rám meg azt mondják, a suta.
Nekem is adj egy esélyt, kérlek,
én sem vagyok olyan buta!

Rosszakat tenni te is szoktál,
(kést kezed ügyesen forgat).
Igazad keresed a jognál,
ha öklöd alatt behorpad

egy túlságosan hangos pofa.
Néha utolér a kétely
– Egyedül hogy leszek Jehova,
hisz imádkozni két kéz kell.

Bevallom, hogy tétlenül néztem,
ha köszöntésre lendültél,
s az ökölbe szorított kézen
láttam, szívesebben ütnél.

Az üdvözlésed gerinctelen,
nem ropog benne az erő;
soknak ez lehet egy intelem,
de ma sajnos ez a nyerő.

Amit én szétosztok, elveszed,
ujjbegyeid olyan simák,
hiszen közöttük a pénz pereg,
megérzik a nyomdahibát.

Földünktől loptad csillogásod,
az ajtók kinyílnak tőle,
de néha saját sírod ásod,
hisz sosem elég belőle.

Megszenteltek, de elsorvadtál,
s egy egész népet fölheccelsz.
Vadabb vagy egy vérengző vadnál,
békességre sohasem lelsz.

Ütni és vágni, ez mindened,
nem nyugszol, míg elér a vég.
Mikor hallod meg az intelmet?
– Eddig és netovább, elég!

Ha lopásért kerülünk bajba,
valami azért vigasztal:
A jobbra sújt le majd a balta,
ami megmarad, az a bal.

Szólj hozzá!