ÉN, SOSEM KÉRNÉLEK

ÉN, SOSEM KÉRNÉLEK…

Én, sosem kérnélek,
hogy ne érj hozzám!
Mert érzéki boldogságot hoz rám
érintésed, lélekbe nyíló rózsám.

Én, sosem kérnélek,
hogy ne csókolj hevesen!
Hiszen a szerelmet keresem,
s az, csak veled jó kedvesem.

Én, sosem kérnélek,
hogy ne vétkezz értem!
Porrá égne női büszkeségem,
ha más hozná lendületbe vérem.

Én, sosem kérnélek
arra, hogy most menj el!
Lehajtott, szomorú fejjel,
csüggedten, üres kezekkel.

Mert, csak te lettél
a mindenem, az álmom
Nem élhetném, nélküled világom
Elhervadna gyenge sorsvirágom.

És, még azt sem kérem,
hogy engem szeress mindig!
Olyan nehéz hű lenni a sírig…
De megpróbálod, szívem abban bízik.

Eger,2017. július 30. Fleiszig Rózsa(Vadvirág

“ÉN, SOSEM KÉRNÉLEK” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Barátaim! (Remélem nem túlzás, és nem veszitek zokon, hogy így szólítalak benneteket) nagyon jó érzés, hogy sokszor keresitek fel oldalamat, és értékelést is írtok.
    Az még nagyobb öröm, ha tetszik is versem. Szerető öleléssel Rózsa

  2. Kedves Rózsa! Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok. Rita(f)

  3. Kedves Rózsa !

    Tatszik a szép,vágyódó versed amit érdeklőséssel olvastam,gratulálok

    Szeretettel Tibor

Szólj hozzá!