Szabadság

Szabadság

Mit is jelent a Szabadság,
Szabadon szeretni egymást,
Majd elutazni bárhova,
Koreába, Egyiptomba?

Mire csak vágynék megvenni,
Drága ételeket enni,
Mindig szórakozni menni,
Sok pénzzel, boldogan élni?

Vagy szabadon gondolkodni
Őszintén véleményezni
Előítéletek nélkül
szólásszabadságban élni?

Vagy nem függni senkitől sem,
és nem félni semmitől sem,
Szabadon bármit megtenni,
Érzelmekkel nem törődni?

Vagy senkiért sem aggódni,
felelősséget vállalni,
Senkiről sem gondoskodni,
Senkinek sem segíteni?

Sem kockázat, sem veszteség
Mindig mindenben nyereség
Mi a miénk mindig kevés
Marsra utazni sem elég.

Tudod, hogy mi az igazság
Tudod, hogy mi a Szabadság
Nem létezik, nincs ilyen szó,
Az egész csak illúzió.

Ha szabadságod eléred,
Nincsen szívedben szeretet,
Ha teljesen szabad leszel
Valójában nem létezel.

“Szabadság” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Csak tovább ezen az úton Katám. Ha nem is úgy van minden amiről szól a versed, a lényeg, hogy kimerted gondolni, lemerted írni, és az élet majd befogja bizonyítani, hogy mit tudsz eszméidből felhasználni, hogy könnyítsd vele az életed.
    Szeretettel grat, Zsófi.

  2. Kedves Kitti!

    Igazad van, természetesen. Ezek az én saját gondolataim és érzéseim. De, mint minden viszonyítás kérdése. Ezt a témát bőven lehetne még boncolgatni. 🙂
    Köszönöm, hogy olvastad a versemet!

    Szeretettel:

    Kata

  3. Szia Katalin!

    Van igazság benne. Ám az igazság az, hogy minden viszonylagos. Mihez képest nézzük a dolgokat! A szabadság is ilyen. na és persze mindenkinek mást jelenthet. Annak, aki egyedül él, a munka szabadsága és öröme. Bár a munka is egy kötöttséglétező. A párkapcsolatban élőnek a társa a szabadság, nélküle elveszettnek érezné magát és nem szabadnak. Az anyáknak a szeretet szabadsága van, a fogolynak a gondolat szabadsága, ami gyakorlatilag mindannyiunkké is. Szóval, szerintem minden viszonyítás után értékelendő. Mihez képest?
    Egyébként tetszik a versed!
    Kit

  4. Kedves Kata!

    Köszönöm! :). Örülök, hogy olvastad. Amit leírtam ebben a versben, valóban így gondolom. Lehetnénk szabadok is, de mi magunk döntünk úgy szeretteink kedvéért, hogy nem leszünk.

    Szeretettel:
    Kata

  5. Kedves Kata!

    Ez nagyon szép lett, és főleg elgondolkodtató! De az emberek már csak ilyenek, valamilyen eszméért lelkesedniük kell, valamilyen elérendő cél kell nekik. De milyen igaz, hogy ha szeretsz valakit, akkor már nem vagy szabad, hiszen sokszor előrébb van a másik, mint az ember maga (legyen szó kedvesről, szülőről vagy gyermekről). Érdekes megfogalmazás, hogy aki eléri a teljes szabadságot, az a nihil állapotába kerül, de jobban belegondolva van benne igazság.

    Köszönöm szépen, hogy olvashattam, tényleg komoly, súlyos gondolatok vannak a szépen megírt versedben!

    Gratulálok:
    Kata (l)

Szólj hozzá!