Fényes líra
Az az érzés, amikor,
a szíved vágytól ringatva zakatol.
Olyasmi, mint amikor,
az apró madárka szárnyán,
átsüt a fényes Nap sugara.
Az a fény nem füstöl,
nem mar, nem éget.
Csak fénylik, csak ragyog,
csak simogat, csak éltet.
Olyasmi, mint amikor,
a viharos éj után az égen,
szivárvány csillan fel,
s szögre akasztva átível,
borongós lelkem helyén.
S ekkor olyan, mintha
mást nem is éreztem volna.
S minden mi történt velem,
értelmet nyert a csillagos egen.
Elkaptam a napsugarat,
mert reméltem, hogy hiszek.
S Istenbe kapaszkodva,
a békében landoltam.
(2017. márciusa)