ELINDULÓ INDULÓ

ELINDULÓ INDULÓ

TÖRTÉNELEM MAI SZEMMEL FÉLÁLOMBAN…

Apám mesélte egykoron,
mikor a forgalmista
a szerelvényt elindította,
tömeg állt a peronon.
egy fogoly megszökött a vonatról,
s hogy a létszám meglegyen,
a baktert feldobták a kocsira,
hóna alatt maradt a tárcsa,
még Kievnél is azt szorongatta.
őrülten kiáltozta
a mozdony vezetőnek,
görbe fát a tűzre,
mert kanyar jöhet….
usanka, gimnyasztorka, pufajka,
balalajka, csasztuska, Katyúsa.
Málenkij robot….
tisztúl körülöttem a tér,
pusztúlnak a gazok,
azt látom hogy engem
mindenki itthagyott,
mindenki szeret,
no ez hogyan lehet,
túléltem őket.
na erre iszunk egy Titanik koktélt,
az miféle lehet?
víz dupla jéggel.
az is ihat bort,
akinek egy szem szőlője sem volt,
mondjuk misebort.
felült a ravatalon a halott,
mert mint mondta, megszomjuhozott.
ivott egyet, s majd
ujjával csettintve ugrott fel,
óh borzalom,
halál ellen
sej de nincs oltalom.
Elimdulok,
de hosszú az út,
megrövidítené az időt
egy repülő,
vagy egy hajó
olyanra nemülök fel,
amíg a Föld forog,
Mert még egy széken is szédülök,
ami nem stabil,
ami imbolyog.
dédanyám is ült egy széken
s szép csendesen
megőrült a Hostelon.
Nekem sohasem volt hintaszékem,
de ha öreg leszek, veszek.
Kiülök a Napra,
számba pipát teszek,
fogatlan leszek,
szánt szándékkal néma,
tán még meg is hülyülök,
ha aNapra kiülök.
A ringlispiles is
Bezárja a boltot,
Ha meglátja, hogy jövök,
Pedig minden körhintát
Nagyívben elkerülök.
Még ha bort iszom is
Nehéz megállni,
Állítsátok meg a menetet,
Mert
Leakarok szállni.
Nem veszek fel soha többé
gömbölyű talpú cipőt.
Néha az egyensúlyom elveszítem,
Unokám azonnal ugrik,
Papa, megkeresem….
Mert jól nevelt gyerek.

2017 OKTÓBER 29.

Szólj hozzá!