Gyászodban…
Meggyógyul a lelked,
meggyógyítja az idő.
Bánatod zsákjában
lelked nyöszörög.
Gyászodban, magányodban,
vonszolod magad,
reményed sincs
talpra állj hamar.
Sajnálnak mások,
s te magadat.
Bizonytalan vagy
a mindennapokban.
Fohászod száll az égbe,
bele a világba.
Kéred, nyugalma legyen
lelkednek végre.
Ahogy szerettek, szerettél,
úgy nyomja lelkedet
a sok emlék.
Tudnod kell, mondom:
élők az élőkhöz,
holt a holthoz
tartozzon!
Reményed erősödjön
bízni a holnapokban,
gyógyuljon lelked sebe,
hiszen az élet szeret.
Kedves Rita!(f)
Több olyan ismerősöm van,akik
gyászukat,magányukat évek óta
viselik. Csak az együttérzés és
segítő szándék vezette soraimat.
Mélyen tudtam, tudom ez nem
lehet felszínes jelenlét bánatukban.
Mentegetés nélkül, többen pozitívan
fogadták,Pl Rotter- Eleonóra Művész
Szalonjába tette közzé kb nyolcvanan
fogadták írásomat.Hasonló témában is
írtam, vigaszul szolgált Köszönöm
alapos véleményedet, de tudom
a dicsérettől sem vagyok beképzelt,
azt is,tanulni szolgálni vagyok itt.
Kedves Rózsa!
Köszönöm figyelmedet, véleményedet!
Szeretettel:Laci(f)
Nagyon jó gondolatok, melyek egyben igyekszenek pozitívnak látszani, és elűzni a mögöttük rejtőző gyászt, fájdalmat. Szeretettel olvastalak. Rózsa
Kedves Kitti!(f)
Köszönöm látogatásodat, gondolataidat.
Szeretettel:Laci
Nehéz nagyon vígasztalni azt, aki elveszít valakit. Persze minden próbát megér, de épp oly fájdalmas, mint maga a gyász.
Szeretettel olvastam a versed.
kit