Nagymamámhoz
A régmúlt időkben
kissé elidőzöm,
kereslek téged,
emléked őrzöm.
Mennyire szerettél,
becézgettél engem,
könnyeim ma szétgurulnak
a hideg sírhanton.
Hatvanhat évnyi idő,
ennyi jutott neked,
tucatnyi volt csak mit
együtt tölthettem veled.
Hányszor fontad be
a hajam varkocsba,
mit gyakran csak sírva tűrtem
a kócokkal dacolva.
Te indítottál útnak
óvodába reggel,
s meleg étellel
te vártál haza este.
Intetted anyámat
figyeljen lányára,
mikor először csent el
forintot markában
Esténként kezeim
te kulcsoltad össze,
imádkozni tanítottál
tiltakozásommal küzdve.
Hányszor kérted, hogy
masszírozzam lábad
s én restül hányszor
szaladtam el előled.
Tenném ma örömmel,
bárcsak megtehetném,
nem szöknék el soha
e nemes cselekedettől,
ma sírod felett állok és
megköszönöm, hogy éltél,
hálával tartozom,
hogy nagymamám lettél.
Drága Melinda!
Megható, szép versedet szeretettel olvastam. Alig emlékszem drága (f)nagymamámra ő is nagyon hamar követte szüleimet, meghasadt a szíve bánatában.
Öleléssel: Ica
Drága Rózsa!
Meghatódott olvasásod köszönöm. Nagymamám már negyven éve nincs közöttünk, de elevenen él bennem az emléke még mindig.
Melida(f)
Viola Kedves!
Köszönöm, hogy olvastál és véleményt nyilvánítottál! Nagy kár, hogy csak 12 éves koromig ismerhettem a nagymamámat.
Szeretettel üdvözöllek: Melinda:]
Drága Melinda!
Gyönyörű, szeretetteli gondolatok, szép keretbe foglalva. Meghatódva olvastam kedves versedet. Rózsa
Drága Melinda!
Szép, meghitt, őszinte emlékező vers, jó volt olvasni.
Szeretettel gratulálok: Viola (f)(l)(f)