GONDOLATOK HALOTTAK NAPJÁN

GONDOLATOK HALOTTAK NAPJÁN

ÉN MÁR NEM FÉLEK A HALOTTAKTÓL

Gyerek koromban a halállal ijesztgettek,
Sokkoltak az ősi hiedelmek.
Hogy rossz és gonosz a holt
Démoni erővel hatol
Testedbe és lelkedbe.
Hittem is, meg nem is,
De nagyobb volt a félsz…
Mióta kihalt mellőlem
Mindenki, kiket rajongásig szerettem,
A régi családom mind elveszett,
Kihalt belőlem a rossz hiedelem.
Búcsúzóul, utoljára megfogtam a kezeteket
Hűvös érzés,
Nem olyan, mint szokott volt,
Meleg, lágy és simogató…
Erőt adtatok, a megnyugvás erejét.
Hiszen tudom, hogy aki
Életében sosem ártott volna,
Miért bántana most,
Ott lent a koporsóban.
Számomra nem haltatok meg,
Csak ide kiköltöztetek,
Egy másik dimenzióba.

2017 November 02.

Szólj hozzá!