Öszi akkordok

Őszi akkordok

A hajnali parkban még alszik az ősz.
Derengő égbolt alatt sötétek a lombok.
Halkan megyek az úton és szívemben az öröm,
mert az érkező napfény visszaadja a színeket.

Köd ült a tájra, homályban minden.
Most látom, szomorú az ősz.
Sejtelmes formák, színek, horizont sehol,
nyirkos hideg járja át a reggeli parkot.

A hévízi platánsoron zajlik az élet.
Ősz van, az opálsárga lombokat s avart
átragyogja a nap.
Emberek jönnek-mennek fürdőző hangulatban
vidáman csacsognak.
Amott a fák tövében hegedűszó hallik,
szomorkás, fanyar, mégis lelket ragadó.
Közelebb menve látom, ott egy ifjú lány
kottából játssza a dallamot,
s a hegedűszó száll a lombok között.
Hely, de jó lenne, ha most csend lenne.
Nem volna nyüzsgés, sok csevegés, autózörej.
Az őszi fényben, fák alatt csak a hegedűszó szállna lágyan, búsan, halkan.
Mégis oly szép mindez lelkemnek.
Köszönöm Bach mester a bűvös dallamot!
Köszönöm ifjú hölgy az igéző hangokat!

“Öszi akkordok” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!