Gyertyák színboluma

Gyertyák színboluma

Egyszerű gyertyát viszek sírotokra,
könnyeim annál nehezebb hordani,
Olcsó gyertyának is loboghat lángja,
épp úgy mint melyért sok pénzt kell adni.

Bennem a bánat bonyodalmas lángocska,
könnyemet nem tudja csak eloltani,
-rátok gondolok, és arra a zátonyra,
minek nélkületek összekellet dőlni.

Egyszerű a láng a gyertya szálán,
de homályosak a könnyek szememben,
Halottaim! Ti már alusszátok mindenek álmát,
csak én vagyok olyan nyüzsgő a fényben.

S míg ott vírassztok Értetek elfáradva,
-befelefordultan-, a gyertyák kialszanak.
Bennem az építőtéglák súlya,
könnyem nedvétől, bánatom sem múlhat.

Míg égnek a gyertyák, égtek bennem Ti is!
Változatlanul hiszem, nem vagytok Meghalva,
Egyetlen vigaszom Tőletek az emlék,
mit úgy őrizhetek, mintha mindig Tavasz volna.

Azt hiszem a gyertyák nem számítanak,
mindegy milyenek…csak színbolumok.
Az igazi a szeretet, mi szívben hagy nyomokat,
akkor, ha az időben-azon túl, Valakiket hiányolunk.

2017.10.28.