Varázslat

Varázslat

Papírfecnik szanaszét hevernek,
a szobában, a konyha asztalon,
az időkerekek visszatekernek,
e novemberi borús hajnalon.

Múltból idézek az őszi szélnek,
valóság ez, vagy ébren álmodom,
örömöt, bút, mindent kivesézek,
ha sikerül, verssé varázsolom.

Nem kell várnom, ömlenek a szavak,
és lázba hoz a buja izgalom,
megszülettél, nagyon akartalak,
így közzé teszlek, nincsen irgalom!

Boldogság, ha olvasóm is akad,
ne tétovázz, hagyd itt a kézjeled,
személyed szívem közepén marad,
hisz költemény az egész életed!

Budapest, 2017. november 1.

“Varázslat” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Ó, ezt már olvastam! Ott is, Most is elvarázsolt. Nemcsak , merkt remek vers, de teljesen magaménak érzem(l)
    Gratulálok!
    G.

  2. Drága Icu!
    Ez tényleg varázslat! Soha ne hagyd abba.
    Szeretettel gratulálok: Viola (f)(l)(f)

  3. Varázslat ahogy bánni tudsz a szavakkal Icu! Engem folyton elvarázsolnak a gördülékeny ritmusos sorok és meglepő gondolatok. Nem hétköznapi és mégis követhető érzések, itt szabályos 10-es szótagszámmal végigvezetve. Az elsőtől a végső versszakig szépen kapcsolódik témában egymáshoz minden strófa.Mindig van mondanivaló és mindig van új, amitől a vers olvasása felemelő élménnyé válik.
    Szeretettel voltam itt.(l)
    kit

  4. Drága Rzsike!

    Olvastad már, láttam,;) és köszönöm, hogy itt hagytad a kézjeled.
    Ölellek szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!