A koldus téma margójára

A KOLDUS TÉMA MARGÓJÁRA

Ő:
Te, nem tudod, mi az a nyomor,
mikor éhesen korog a gyomor
A szemed más ételére tapad
Alig tudod türtőztetni magad…
Hogy ki ne nyújtsd kezed egy morzsáért
Ezért dolgoztál e szép országért?
Hogy reszkessél télen a hidegbe\’
Alig várva, hogy a nyár fűtsön be.

Én:
Szép ruhákról csak álmodozol
Minden vagyonost megátkozol,
mert neked nem jutott semmi más
Csak vak remény, várakozás:
Hogy egyszer tán felkel a hajnal,
s bevonja az arcod arannyal
Vaksi szemed örömtől könnyes
Megváltód tán épp ez a könny lesz,
mert sorstündér megsajnál téged
Visszaadja régi, kedves éned,
meg a kis házad, és a családod
Így lesz, majd te is meglátod!
Messze szökik tőled a bánat,
hisz elhagyod koldus-tanyádat.

Míg nem tudod, ez mikor jön el
Nem mersz rá várni örömmel.
Csak álmodsz a zsíros kenyérrel
Szép májusok izzó hevével.
Egyszer, talán valóra válik…
Elrémít, hogy mit hagytál itt:
Megtépett, rongyos büszkeséged,
s a múltadat, mi végleg elégett.

Ő:
Te, nem érzed, mi az a semmi!
Nem tudnál a helyembe lenni
Ezért, hát alamizsna nem kell!
Menj innen, gyorsan felejts el!
Nem vagyok én többé ember…

Én:
Dehogy nem, csak akarnod kell!
Meglásd! Újjá születsz, ha a nap felkel.

Eger,2017.okt.17. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“A koldus téma margójára” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Ne mondj ilyet Kedves Rózsa! A véleményem pedig ne vegye a kedved! Senki kedvét. Ha idealizálni szeretnéd ezt a témát, hát egész nyugodtan tedd azt! Újat Te nyújtasz ezzel, mintha rózsaszín szemüvegen át közvetítenéd a szennyet, a mocskot, a durvaságot, a fájdalmakat és kiégést, ami azért minden hajléktalan általános jellemzője.És nem mindig ők a durvák és mocskosak!
    Megértem én, hogy Te így akartad megálmodni. Nincs ezzel semmi baj.
    Világbéke!(f)

  2. Köszönöm kedves KisKata!
    Kitti véleménye kissé letört…nem értett meg. Azt hitte, nem ismerem elég jól "azt az életet" azért írok így róla, pedig nagyon is tudom, hogy miről van szó. Én azt szoktam mondani, nincs olyan, amit, eddigi életemben meg ne jártam (a poklokat, de a mennyet is)volna már e földön (persze, kis túlzással -) sok újat nem mondhat nekem senki. No, mindegy. Nem tetszhet mindenkinek egyformán egy költemény. Szeretettel ölellek. Rózsa

  3. Kedves Rózsa!

    Nem számít, ha ez a vers nem realisztikus, hanem álmodozó. Nekem nagyon tetszik, reményt sugárzó!
    Szetetettel olvastalak:

    Kata

  4. Tudom Kitti, amit leírtál, ne hidd, hogy nem vagyok tisztába a valósággal. Sajnos érintett vagyok, családomon belüli személy által, de egy vers, nem mindig realisztikus. Csak én, nem akartam megmerítőzni, és megmerni olvasóimat a poklok bugyrában, mivel szeretném jobbnak, szebbnek látni a helyzetet, aki nyitott szemmel jár, az úgy is tudja, milyen az életük, és mire vágynak IGAZÁBÓL! Úgy gondolva, hogy a szavaknak sorsformáló ereje van – vettem azt a pár kivételt, és hozzá formáltam (azaz, ez esetben magától jött így) azt az álmot, amit szeretnék magam körül tapasztalni, megélni, hogy egyszer valóra váljon…de, végül is a befejezés egyáltalán nem utópisztikus…valahol, a lelkem mélyén hiszek benne.
    Tudod, én biztos vagyok abban is, hogy a legmegátalkodottabb "utcalakó" szíve mélyén is van egy olyan pont, kicsinyke érző hely, ami vágyik a normális, emberi élet után. Legtöbb tagadja, mert teljesen elérhetetlennek érzi, és szégyelli vágyait, de ők is álmodnak szebb jövőről, még szesz-gőzösen is! Aki nem, az már valóban elveszítette emberségét, és józansága csepp maradékát is. Maguk, az emberek azok, akik nem hisznek, bíznak bennük, és egyszerűen lehetetlenné – vagy rettenetes nehézzé – teszik az egyszer már elbukott embernek, hogy jobb útra térhessen, és a társadalom visszafogadja őket. Én, nem dolgoztam (bizonyos értelemben – éltem! -) velük, de volt alkalmam belülről megismerni ezen elesettek lelkivilágát, gondolataikat. Nem kívánom ezt senkinek, mert magunk bőrén érezni, amit más csak kívülről lát, vagy vél látni(!) összehasonlíthatatlanul húsba vágóbb, és fájdalmasabb. Ezért is szemlélem úgy ezt a "témát" ahogy…!
    Ennyi. Ez, a vers már ilyen lett…és nem érzem helytelennek, félrevezetőnek a hozzászólásod után sem…mert a világ sokszínű, és mi is ezer-féleképpen látjuk ugyanazt a dolgot, a világban elfoglalt helyünk, látásmódunk, mentalitásunk, lelki érzékenységünk szerint.
    Köszönöm a részletes beszámolódat, hogy beavattál életed egy rejtett szakaszába.
    További szép napot kívánok. Rózsa

  5. Érzékletesen festetted meg ez életet. Nem tudok állást foglalni . Törékeny az élet.

  6. Kedves Rózsa!
    Elöljáróban csak annyit, hogy nem kell magyarázni a verset, mert nem azzal volt a gondom, hogy nem értem. Nagyon is értem! Pont ezért mondom azt, hogy hiteltelen.
    Messze nem bántásként az a véleményem ami, hanem mert volt módom egy hajléktalanok számára létesített alapítványnál dolgoznom.Ismerem a gondolataikat és érzéseiket, hiszen a betegszobán ápolva őket, majd az ambulancián is,volt módom beszélgetni velük. Voltak köztük gyilkosok és nagy részük büntetett előélete súlyosan befolyásolta azt, hogy igen nehezen, vagy egyáltalán nem kaptak munkát. Pedig akartak volna dolgozni…Volt köztük halálos beteg is, gégerák utolsó stádiumában, és olyan élethelyzetben, hogy harminc millió forintjához nem bírt hozzájutni. Szóval sokféle életet és embert ismertem ott meg. Olyat egyet sem, aki szép ruhákról álmodozott volna és átkot sem szórtak arra, akinek volt rendes élete, vagy pénze. Tudták, hogy az lesz, ami épp van,ergo semmi, a jövőre nézve csak és kizárólag vagy a szerencsejáték, vagy a munkalehetőség jöhetett szóba.(A teljes kilátástalanság apátiáját ott ismertem meg.) Mivel egyik sem jött be nekik, hát maradt az alkohol, főleg télen, mert a hideg ellen az fűt a legjobban belül. Nem álmodoznak ők semmi olyanról, mint ami a versedben szerepel! És ha olyasmiket mondana nekik valaki, mint amit olvasok itt, hát gyorsan elhajtanák az illetőt valahová, ahová nem kívánkozik. A sorsukat sokan sajátmaguk idézték elő, de ez is csak általánosítás,mert volt aki nem tehetett arról, hogy olyan sorsra jutott. Igaz, kevesebben.Viszont volt olyan is, aki egy számára nagy kudarcos élethelyzetből saját erőből mászott ki. A munkahelyét megtartotta, a házát és minden egyebét, család, javak, barátok, mind elveszítette. Mivel az alapítvány látta, hogy minden reggel tiszta ruhában, gyakran öltönyben és aktatáskával indul dolgozni, kapott egy külön szobát, amiért csak úgy kellett fizetnie,hogy szerződött az alapítvánnyal, az alapítvány nyitott számlát neki, amire a pénze ment, de a végén csak a rezsit vonták le belőle. Félrerakták a fizetésének a többi részét és két év után kitudott ugrani onnan, a legmélyéről az életnek.Kb. négy ilyen volt a többszáz emberből.
    A legtöbben igenis számítanak az általad alamizsnának nevezett segítségre, mert abszolut semmijük sincs és a közös hálótérben egymás ruháit és cipőjét is ellopják akár, ha fáznak. Ezért sem szeretnek éjszakára bemenni oda… és igen. Ha csak a helyzetükből kiindulva értékelik őket, akkor valóban nem tekintik sokan embernek őket, amiből csak az lehet, mint Kaffka Féreg című írásában…
    Lehetőség van arra, ha igazán és igazi életet szeretne valaki,hogy elérje amit akar, mert szociális munkások, orvosok, és számos segíteni akaró, jószolgálat nyújt segítséget, de azért tenni kell és a szerződést betartani, ami abban a közegben és egyedül maradva igen nehézkes feladat. Öröm, hogy 1-2%-kuknak azért sikerül!
    Bocsásd meg, hogy realista szemmel nézem a versed, de képtelen vagyok másként.
    kit

  7. Drága Rózsa!
    Nehéz témát választottál, de mindenki csak a saját szemüvegén keresztül láthatja.
    Szeretettel: Viola (f)

  8. Drága Kitti!
    Nagyon is szeretném részletes ŐSZINTE véleményezésed, annál is inkább mert nem értem reakciódat. Nekem sem ez a legkedvesebb szerzeményem ebben a témában, de semmi olyat nem írtam, ami ne a szívemből jött volna. Nem erőltettem a sorokat. Jött a hajnal – és vele együtt az ihlet. Van egy szomorú, lemondásra hajlamos koldus, vele szemben egy jóakaró, reménykedő ember. A két, ellentétes hozzáállás vív itt csatát…s a bizakodó sajnos elbukik, mert nem hisz benne a segítségre szoruló…de ennek ellenére, nem adja fel.
    (Jaj, annak a versnek, amit magyarázni kell, de most mégis ezt láttam célszerűnek, jobban szembe tudod állítani, mi az, ami neked lejött ezekből a sorokból?!)
    Jól tudom én is, hogy átlagos, de nem mindig sikerül egy vers remekre.
    Köszönöm, hogy véleményezésed sem átlagos. Szeretettel Rózsa
    Ez, ilyen lett.

  9. Drága Rózsa!

    Álságosnak érzem és nem hitelesnek a témához ezt a gondolatfűzért. Oda és vissza is. Ami az egész versben hiteles, az az első versszak, egészen az "Én"-ig. Onnantól veszett fejsze lett.
    Ha gondolod megindoklom, de nem lesz rövid. 🙂
    Szeretettel olvastalak ám azért!(f)
    kit

  10. A kilátástalan elkeseredettség, és a biztatás párhuzama.
    Elgondolkodtató ez a műved is drága Rózsám, szeretettel gratulálok: Icu(f)

  11. Kedves Rózsa !
    Az élet kiszámíthatatlan mindenki számára,versed nagyon rámutat a valóságra
    Dzeretettel olvastalak mint mindég gratulálok

    Tibor

Szólj hozzá!