Az erdő közepén
Zöld erdőnek völgyében,
Egy őzike meg-megállt;
S mellette csendesen,
Kis patak csordogált.
Észrevett a kis jószág,
Egymásra meredtünk;
Talán egy pillanatra,
Megállt a lélegzetünk.
Kis pofiját lassan,
A patakba lógatta,
Gyakorta jár erre,
Erdő az otthona.
Kortyolta a patakvizét,
Ettől most felfrissült;
Az ég dörögni kezd,
A levegő is hamar lehűl.
2017.07.26.
Kedves Teri!
Köszönöm szépen!
Egy különleges kis történetet had fűzzek hozzá, ha lehet.
Egyszer 20 méterig egy őzike mellettem és barátom mellett futott az erdőbe. Mi biciklivel voltunk. Mi is megijedtünk meg a szegény kis állat is. Tök fura érzés volt. De utólag belegondolva meg egy nagy élmény. Sosem felejtem el. 🙂
Üdv,
Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Nagyon kedves,szép verset írtál.
A kis őzikét láttam mint a moziban és nagyon szeretem a valóságban is-
Szívesen olvastam: Teri