Elmerült szerelem

Elmerült szerelem

Fehér Hajó a tengeren ,
Mint Gyöngyhalászt elengedem.
Partjáról lány riadtan néz,
Szemében jaj, megannyi vész.

Ha elnyeli távolban mély,
Nem marad más csak, hogy remélj,
Kékség sötét idézete,
Távol habja nem ért ide.

Hófehér gyöngy mit szeme lát,
Merült a mélybe gyöngyhalász.
Szívét magány szakított szét,
Kis kagyló őrzi emlékét.

2o17o923

“Elmerült szerelem” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Szép, egyszerű szavakkal megírt története a gyöngyhalásznak…Jól sáfárkodtál a jelzőkkel, igen "mutatós" s egyben megható lett. Rózsa

Szólj hozzá!