Féltve hagy el

Féltve hagy el

A léleknek elkopott földi ruhája
miben eddig élt, itt kellett hagynia
búcsúját egy megsárgult papiron
itt hagyta.

Nem volt időm tovább maradni
földi ruhámat itt kellett hagyni
fenn a felhőkkel fogok utazni

Könnyeim esőként fognak hullani
a nap sugárával fel fogom szárítani
esténként álmodat fogom vigyázni

Akkor leszek nyugodt majd valahol
ha hallom a zene a dal tovább szól
s olykor az ágyadon verset olvasol

Ha eljön a óra mikor menni kell
a léleknek is fáj, hogy búcsúzni kell
láthatatlan karjával még át ölel
féltve hagy el.

Kondoros.2017 november 1. Oláh Péterné Jantyik.

“Féltve hagy el” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Rzsike!
    Egy más megvilágításból, de úgy ahogyan bárki is érezhetné.
    Szeretettel olvastam: Ica

  2. Gyengéd, szeretetteli sorok…szép örök búcsú (lesz, ha elérkezik az idő).
    Szeretettel olvastam. Rózsa

  3. Kedves Rzsike!
    Azt mondanám, hogy remek metonímia a versed! 🙂

  4. [b][i][center]Rita, sokszor úgy érzem szabálytalan, meg nem jó .Pld ez a versem sem az igazi.De örülök, ha valamit átadtam.
    Rzsike[/center][/i][/b]

Szólj hozzá!