Hajnali szerelmes ének

Hajnali szerelmes ének

Majd Veled,
ha kedvemet kedveled!
Jaj, nagyon szeretlek!
JAJ, NAGYON SZERETLEK!

Engedd,
hogy szívemre öleljelek!
Jaj, nagyon hiányzol!
Nyugalmam elveszett…

Kell,
akarom,
hogy szerethesselek,
hogy lássam szemed,
halljam hangod,
nevetésedet!
Hogy érezhesselek!

Drága,
drága szép Szerelmem!
Hajnalsugaram!
Esthajnalcsillagom!
Kicsi Madárkám!
Csillagvirágom!
Csodám!
Boldogságom!
Életem!

Jaj, nagyon hiányzol!
Jaj, nagyon hiányzol!

Ó, hogy ölelnélek!
Ó, hogy csókolnálak!
Ó, de szeretnélek!
Ringatnálak,
becéznélek!
Jaj, csak láthatnálak!
Jaj, csak nézhetnélek,
lélegezhetnélek!

Én Édes Szerelmem!
Én Szerelmes Mátkám!
Gyönyörű Asszonykám,
Tündérem,
Angyalom!
Szeretlek, jaj, nagyon!
Szeretlek, jaj, nagyon!

Szíved el nem hagyom!
Szívemben bujtatom.

Nincs rajtunk hatalom,
ami elválasszon.

Védelmez bennünket isteni oltalom.

Kőbánya, 2017., január 18.

“Hajnali szerelmes ének” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Ez a hittel, reménnyel teli szerelmi vallomás megindítja még a legridegebb bérceket is, hát egy szeretetre vágyó asszonyt, hogyne ejtene rabul.
    Nagyon jól ki tudod fejezni, és másokkal is éreztetni azt, ami betölti lelkedet.
    Kissé naiv költészet, de jó értelemben.Tetszik. Rózsa

  2. Kedves Kitti!

    Igen, van az úgy, hogy elkap, magával ragad a szenvedély.
    Mint ebben a versben is.
    Köszönöm szépen a "rózsás" gratulációt! 🙂

    Szeretettel:
    János

Szólj hozzá!