Egyetlen szentség
Egyetlen szentség rajtam,
az Atya, a Fiú, a Szentlélek,
keresztje, alámerülve
sodor az örvény.
Egyetlen nap az élet,
én szabom meg mikor, hogyan,
teremtőm, hurcolom az eredendőn
jussolt bűnöket.
Oltárt rönkből rakok,
rárajzolom arcod,
eléd térdelek, s te onnan nézed
mint hullok pokolra.
Csak visszhang,
meg néhány repedt ócska harang
járja útját a
néma dombok közt.
Egy ajtó zárva,
s összedőlt várak
temetik a völgyek hűs vidékét
a szentségek közé.
Babu
magányos az én világom…még Isten se léphet oda….
üdv
iMRE
Rózsa…
a teremtőben hiszek én….de a földi képviselete kiborít….útálom a papokat…a közvetítőket…színjáték a hatalomért és a jólétért
üdv
iMRE
Kedves Imre.
A(l)z az egyetlen szentseg sokat mondo es eleted iranyitoja meg akor is
ha az "ajto zarva"es a "nema harang " csak a pusztasagban kering .
Elgondolkoztato soraidhoz szeretettel gratulalok.
Babu(f)(f)
…nem igazán kellene a "pokolra hullania" annak, aki ennyire tud hinni teremtőjében…
Ez nekem "magas" ezért tabu-témaként kezelem. Jól megírt, értékes vers. Rózsa
Kitti
A vallást állítom általában szemben a való világgal….most mondhatnám azt is, hogy 'szentségelen szentség'….de az rossz szójáték….az 1. vsz a vallás összességében…
üdv
iMRE
Nem nagyon értem, hogy most a szentség az-e ami, vagy éppen szentségtelen.
kit