Ki tudja

Ki tudja

Gondolatom egy perccel előttem halad,
csendet kerget az útszéli fák alatt.
Hajnali fényen átfut a széllel a harmat.
Vézna lett a nyár, nem fér már bele
tüzes tajtékkal a napsugár ereje.
Fázósan bújik nyakam köré sálam,
kilépek a térre, hol parázs gesztenye
illata száll, csavarodik mezítelen fákra.
Köszönöm az ősznek, újra rám köszönt,
a fehér csend előtt, a kétkedők között,
búcsúzik az idő, sodrása szerint megint.
Zsibognak természetes zajok, a padon
hosszú csendben nyújtózik az őszi köd.
Lassan a Nap hanyatló sugarát elejti,
hó lombja költözik a fákra, padokra.
Fennakad a láncon a kutyák ugatása,
ki tudja hol, mikor, ki tudja meddig
lesz fekhelye a pad a hajléktalannak.

“Ki tudja” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves alkotótársaim [b]S. Erzsike, Kitti, Rzsike, BogIcu, horla51, Kata 1984, Vadvirág Rózsa, Babu, Lajos.
    [b]
    Köszönöm a figyelmeteket a gratulációkat. Sajnálom, hogy a hétvégén nem voltam, igyekszem pótolni.(l)
    Szeretettel, öleléssel: Ica

  2. Draga Ica.
    Szeretettel olvastam szepseges soraidat.
    Gratulalok,mint mindig !
    Barati szeretettel….Babu(l)

  3. Kedves Ica!

    Versed nagyon gyönyörű és szomorú is egyben. :(.

    Szeretettel olvastalak:

    Kata

  4. nagyon szép képek! Gratulálok versedhez!

  5. Kedves Ili!

    Nagyon szép és jó ez a vers! Mindig csodálom, ha valaki ennyire szépnek érzi az őszt. Képes melengetni annak a lelkét is, aki nem kedveli. 🙂
    Szeretettel olvastam.(f)
    kit

  6. Kedves Ilonka!
    Nagyon szép gondolataidat szeretettel olvastam, és azt hiszem: nem tudja senki hogy mi lesz a sok éhező fázó síró szegény emberekkel. Sajog a szívem, és nem tudunk t segíteni.
    Szép napokat és gondolatokat kívánok:Erzsi

Szólj hozzá!