ELMULASZTOTT PILLANATOK

ELMULASZTOTT PILLALANTOK

Elmulasztott pillanatok,
Rátok hiába gondolok,
Beszélnünk kellett volna még,
Hiszen, nem találkoztunk rég!

Tele a nap történéssel,
Közölni kell, valakivel!
De ez nekem nem adatik,
Bennem örökre zártatik.

Fontos dolgok napról-napra,
Megbeszélni kívánkozna.
Nekem soha sincsen kivel,
Érthetetlen, Sors, mit mivel?

Nem vágyódom csevegésre,
Haszontalan szóbeszédre.
Csak ne lennék mindig árva,
Szívem-lelkem is kitárva!

Rossz emberek örvendeznek,
Ha egy magányosra lelnek,
Gátlástalanul kifosztják,
Nincs, kik megakadályoznák!

Vagyok magam magányában,
Örök lakat van a zárban!
Gondolataim még nyitva,
Vigye a szél, mindenhova!

Budapest, 2017. október 30.

“ELMULASZTOTT PILLANATOK” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Melinda és Rita!
    Nagyon örülök Nektek és kedves szavaitoknak. Nagyon igaz, érdemes ide jönni, mert Ti éltettek még engem, vigasztaltok, és írásokra buzdíttok. Köszönöm, nagyon köszönöm.
    Hálás szeretettel gondolok Rátok, Mindnyájatokra: Viola (f)(l)(f)

  2. Kedves Viola!
    Hozzám is elértek gondolataid, látod milyen jótékony tud lenni az a szél és ez az oldal! Közöld itt minél gyakrabban mondandódat, sokan figyelünk rád és isszuk a szavaidat.
    Szeretettel gondolok Rád!(l)(f)
    Melinda

  3. Drága jó Társaim, Kitti, Tibor, Terézke, Brigitta és Icu!
    Nagyon köszönöm átérző szavaitokat. Igen, a sok öröm elszáll, a szomorúság viszont duplán megmarad. De majd csak elmúlik ez is.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola (f)(f)(f)

  4. Drága Viola!

    Szomorúan olvastam e sorokat. Magányosan élni nagyon nehéz lehet, kell, hogy valakihez szóljunk, meg kell osztani örömünket, bánatunkat. Átéreztem elkeseredettséged.

    Szebb napokat kívánok, sok szeretettel: Icu(f)(l)

  5. Ó, drága Viola(l) Most megint sajnâlom, hogy nem lakom közelebb. Olyan szívesen meghallgatnâlak! Bizony el tudnánk mi csevegni errô, arról…, mi rokonlelkek. De addig is, örülök, hogy legalább itt…
    Mindenképp áldás ez a te írásra való hajlandósâgod és tehetséged. Lám, már nem is vagy annyira egyedül.
    Ölellek a messzi westfáliából,
    B.(G)

  6. Drága Viola!
    Kár,hogy messze lakunk egymástól….szívesen beszélgethetnénk.
    Már nem a Kondorosi úton élek,hanem a lányoméknál Érden.
    A Kondorosira eljöttél hozzám…emlékszel?
    Szeretettel puszillak:Teri

  7. kedves Viola !
    Érdekes témát pengettél meg amit sokan tudnának mondani.Habár a Te népszerűséged
    megcáfolja gondolataidat. Néha sokan úgy érzik elvannak szigetelve.Kibontakozni a
    magánybol nem könnyű, jó volt olvasmi gratulálok
    Szeretettel Tibor

  8. Drága Viola!
    Te olyan sokmindenről szólsz a betűkön át! Hozzon apró vígaszt számodra, hogy itt mind meghallgatunk, és szólunk is hozzá sokan. Nehéz, amikor nincs kivel megosztani se az örömöt, se a bánatot, de még a hétköznapokat sem. Átérzem. (f)
    Szeretettel
    kit

Szólj hozzá!