Olvadás

Olvadás

Égig érő meggyfákon,

Csillogva, szállva,

Fut a napfény fel az ágra.

Elalszik a bánatom,

S a csend szava befészkel,

Vad, forró szárnyakon.

Árva szívemet érti,

S a te vad szívedet éri,

Mélabús fájdalom.

Forgács Enikő R. (2015)

“Olvadás” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Valamiféle visszacsatolás van a versben, ami egyébként igazán szép!(f)
    kit

Szólj hozzá!