A természet bánata
A világ egy nagy mező.
Növény rajta csak imitt- amott nő.
Egy-egy nárcisz, rózsa, ibolya.
Látszik, ez nem a virágok otthona.
Lassan minden növény múzeumba kerül.
Csak házak vannak körös-körül.
Se rügy, se fa, se bokor.
Csak az maradt mit egy a tudomány összekotor.
Sír a természet minden élőlénye.
Zokog Gaia Szent gyermeke.
Ember ! Ne pusztítsd a környezetedet,
Mert a környezet pusztít el majd tégedet.
Köszönöm Kitti. A vidéki élet és a környezet teljesen más, gyakran fordultam meg vidéken. Ott a levegő, és még az ízek is mások, mint Budapesten.
Szép hetet.
Tisztelettel : Balázs
Az utolsó sorod a komoly valóság igazsága. Viszont nem tudom hol élsz, illetve kitalálom: városban. Mert ott valóban ez a helyzetkép. Én vidéken és csodás növények között, még az utcán is fák, bokrok és virágok pompáznak. Most is virítanak mindenfelé. Pedig ez itt nem múzeum. 🙂
De persze értem a versed és a féltésed is teljesen jogos!(f)
Szeretettel
kit