Novemberi anziksz (képeslap)
Mosógépem halk zaja duruzsol fülembe,
gyermekeim csacsogó hangjára emlékeztetve,
kiskutyám durmol vackán csendesen,
unokám labdája sarokban megpihen.
Csipkebogyó lekvár rotyog a tűzhelyen,
finom lekvárrá formálódik éppen.
Napfény szűrődik át a függöny szövetén,
merengésre ad alkalmat életem közepén,
gondolataim ismeretlen mezőkön járnak,
hol forró nyár tombol és soha nem fáznak.
Félrehúzom nehéz függönyöm,
utat engedve az őszi napsugárnak,
hevítse fel melegével testem,
gyógyító erejével üdítse a lelkem.
Kedves Rita!
Hosszú történet volna, ha elmesélném, hogy miért hiányzik a családfő az életemből. Testben ugyan velem van, de lélekben óriási a távolság közöttünk. (Zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem nincs is lelke.) Köszönöm a látogatásod!
Melinda(f)
Talán a boldogság érzését hiányolod a versből kedves Kitti. Két sort a vers elkészülte után kivettem, ami a családfőről szólt. Már nem érzem, hogy beletartozna az életembe.
Köszönöm kedves szavaid! (f)
Pillanatképek egy novemberi napról. Minden benne van, ami fontos és emberi, mégis, mintha valami hiányozna ebből a versből. Meg nem tudnám mondani, hogy micsoda, viszont hiányérzetem támadt, miután elolvastam. Pedig meleghangú és kedves. Nyilván, mint az írója. (f)
kit