Én vagyok magam

Én vagyok magam

1
Én vagyok magam, ki imádok élni,
Én vagyok magam, ki megtanultam félni.
Én vagyok magam, ki tud, mindent tudni akar,
Az is, ki fotelban ül szűkülő aggyal.
Én vagyok magam zúgó, zengő vihar,
Én vagyok a fej, aki alkot s felkavar!

Én vagyok, ki tűr, megért másokat,
Mégis kritizáltam már oly sokat.
Én vagyok az is, ki ittam a bort,
Prédikálás közben vizem felforrt.
Én vagyok az, kinek szűk kút belseje,
Láthatatlanul szétterül testemre.

Én vagyok az is, kit megbánthat más,
Mégis kenyér lesz vissza áldomás.
Én vagyok az is, ki szenny és mocsok,
Mert pecsétes titkokat hordozok.
Tisztátalan pénzben gondolkodok,
S vágyakozva mind többet akarok.

De én vagyok az, kicsinyes magam,
Ki mindenem olcsón odaadtam.
Az, ki sírtam, könnyezve nevettem,
Az is, ki gyermekeket neveltem.
Az a szép kislány, kiért fütyültek százak,
Vénségemre kinevettek, megaláztak.
Lám! magam vagyok magam a bástya!
Hazug, felfordult gonosz világba…

2
Ki
Vagyok
Én, földnek?
Ha engemet
A földre küldtek.

Küldtek földre jók,
Jót választók,
Bizalmat
Adtak
Így.

Én
Vagyok
Magam, én.
A szakadék,
S főn a magas ég.

Magam vagyok én
Az is, kinek
Játszanék.
Szabad
Éjt.

De
Az is
Én vagyok,
Ki alkotok,
Valami nagyot!

Valami nagyba
Belebukom,
Nevetek,
Az is
Én.

Én
Vagyok
Múlt-jövő.
Kételyek közt
A jelen idő!

3
Az is én vagyok,
Ki vállán visz keresztet,
El nem eresztett.

Bal vállam puha,
Neki a kereszt játék,
Nincs buktatója,

Jobb vállam beton,
Görnyedt hátam megrogyott,
Az is én vagyok.

Cselekedeteimet nem szégyenlem,
Büszkén viselem, mert magam vagyok én,
Apró mozaikból összerakott költemény.