VOLT SOK ÉDES…

VOLT…

Volt sok édes óránk
Igéző nappalok,
mámorító éjek,
és könnyes hajnalok
Minden a múlté már
Elszállt, vége lett
Más csókol ma téged,
és fogja két kezed
Más karjában talál
a fénnyel kelő nap
Csak engem ölel magány,
csak engem sirat.

Eger,2017.08.04. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“VOLT SOK ÉDES…” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. sajnos a szerelem is múlandó, de az emlékek velünk maradnak magányunkban is.
    Szomorú versedhez gratulálok!

  2. Köszönöm Icus kedvességed (tudod, régi "nyavalya" ez, csak sokszor megkeres a téma)
    Ölellek. Rózsa

  3. Szép és egységes a gondolat amit versbe szedtél kedves Rózsa!
    Szebb és vígabb (f)napokat kívánok szeretettel: Ica

  4. Köszönöm Gitta és Kitti, az olvasást, és a pozitív értékelést. Rózsa

  5. Szép a vers! És a szomorúságon átsejlik a fájdalom csalódása is. Remek vers ez! Gratulálok.(f)
    kit

  6. Ilyenkor, novemberben, hajlamosak vagyunk a régi, napos, boldog idôket visszaálmodni. S a veszteségeink pedig fâjdalmasan fölénk nônek.
    Tetszik a vers tömörsége.
    Gratulálok, Rôzsa.
    G.

  7. Köszönöm a hozzászólásotokat: Mirage, és Icus.
    Annyit jegyeznék meg: Nem mindig lehet vidámat írni, ha ránk tör a bánat, kétkedés, vagy más, ami fáj…azt is szabadjára kell, hogy engedjük, mert ölne bennünk.
    Szeretettel. Rózsa

  8. Nagyon szomorút hoztál ma Rózsám! Kár, hogy mindez csak volt…. Ne engedd, hogy a magány öleljen át.

    Sok szeretettel: Icu(f)

  9. kedves Rózsa !

    Szomorú gondolatok,szépen megírva,gratulálok

    Szeretettel : Tibor

Szólj hozzá!