Indultam hozzád

Indultam hozzád

Félkész álmomban, vagy a mesében
létezik zöngétlen csöndes nyugalom.
Ősi porban percegve tűnődik perceken
a zaj, az idő hullámhosszán indultam
hozzád, hol ringott a dal az orgonafán,
mint a félhold az égen, oly könnyedén.
S csillant az ódon arany a csillagokon,
mikor a késő esti szellő útjára indult,
az égre kék füstöt borított az árnyék.
Zöngétlen csöndben indultam hozzád
meggyőzött a csönd, nem találok rád,
nem találom az úton a dalos orgonafát.

“Indultam hozzád” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Drága Ica!
    Ahogy a versed címe is mondja, épp: "Indultam hozzád".
    Szégyenlem, hogy ilyen ritkán tudok csak jönni, de annál nagyobb öröm számomra minden ilyen alkalom. Köszönet az élményért!(f)
    / Miklós /

  2. Az esti gondolatok szépségét vetíted elénk. Az elveszett dal, ami lehet épp valaki, akit szerettél… Hiába, az orgonafák se maradnak örökre velünk. Szép a versed.(f)
    kit

Szólj hozzá!