Indultam hozzád

Indultam hozzád

Félkész álmomban, vagy a mesében
létezik zöngétlen csöndes nyugalom.
Ősi porban percegve tűnődik perceken
a zaj, az idő hullámhosszán indultam
hozzád, hol ringott a dal az orgonafán,
mint a félhold az égen, oly könnyedén.
S csillant az ódon arany a csillagokon,
mikor a késő esti szellő útjára indult,
az égre kék füstöt borított az árnyék.
Zöngétlen csöndben indultam hozzád
meggyőzött a csönd, nem találok rád,
nem találom az úton a dalos orgonafát.

“Indultam hozzád” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Drága Ica!
    Ahogy a versed címe is mondja, épp: "Indultam hozzád".
    Szégyenlem, hogy ilyen ritkán tudok csak jönni, de annál nagyobb öröm számomra minden ilyen alkalom. Köszönet az élményért!(f)
    / Miklós /

  2. Ismét szépet hoztál.

    "Zöngétlen csöndben indultam hozzád
    meggyőzött a csönd, nem találok rád,
    nem találom az úton a dalos orgonafát."

    Tartalmas sorok.Szeretném ha megtalálnád a dalos orgonafád.:)

  3. Az esti gondolatok szépségét vetíted elénk. Az elveszett dal, ami lehet épp valaki, akit szerettél… Hiába, az orgonafák se maradnak örökre velünk. Szép a versed.(f)
    kit

  4. Vannak helyzetek, amikor az álom es valóság átjárnak egymáshoz…
    Talán itt is arról van szó…
    Gratulálok szép képeidhez, Ica,
    G.

  5. Kedves Márti!
    Köszöntelek a Hm. oldalán! Érezd jól magad közöttünk.(l)
    Köszönöm a soraidat.(f)
    Szeretettel: Ica

  6. Kedves ismeretlen ismerős!
    Nagy csodálód vagyok, verseid nyomán a saját költészetem is gazdagabbá vált!
    Köszönettel,
    Márti

  7. Drága Ica!

    Nagyon szép, mint minden versed, csodálatos képekkel.

    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

Szólj hozzá!