FELELŐSEK VAGYUNK TETTEINKÉRT
Hosszú volt az út, állsz a bezárt kapu előtt,
s kulcsodat a zárban hiába próbálgatod.
Hökkensz. Nézed a berozsdásodott lakatot.
Nagy kovácsoltvas kapura folyondár felnőtt.
Körbefonja, mint férfi a hőn szeretett nőt.
Rést nem lelsz, megadóan ereszted le karod.
Egy félelmetes emlék az eszedbe hatol:
dudvát te hintetted el sok évvel ezelőtt!
Budapest, 2017. május 9.
B. Moravetz Edith
Drága Miklós!
Köszönöm szépen értő-érző olvasásod – szeretettel küldött elismerésedet!
Köszönöm gratulációdat: Edit (l)
Remek a maga puritán tömörségében is erős hatású.
Ilyennek is kell lennie egy igazán jó nyolcsorosnak!
Gratulálok! (l) Mikkós
Drága Rita!
Igen, igen – az ember felel a tetteiért!
Köszönöm szeretettel teli olvasásod!
Ölellek: Edit (l)
Köszönöm szépen Angika!
(l)
(f)
Drága Kitti!
Sajnos ez így igaz, s mégsem okulunk belőle.
Köszönöm szeretettel küldött szavaidat!
Picurnagyi (l)(f)
Drága Picurnagyi!
Mennyi és mennyi dudvát hintünk el naponta! Sose tanulunk semmiből…
Szeretettel(f)
kit