Megfagyott könnyek
Megfagytak a könnyek bennem
ősi halált szenvedek,
Álmaimhoz hünek lennem,
ó, micsoda fergeteg.
Hajszolok, én tűzön vízen,
nem ismernek az emberek,
Engem még a szél se ijeszt meg,
a könnyek bennem elvesztek.
Amig élt még az a pár csepp,
másnak hiszen rengeteg.
Bennem Jeges-óceán lett
Az éhezetteb felnevet.
Megfagyott a szelidségem,
lapátom, ás csak földet,
Könnyekbe nem temetkezem,
Gondolatból űzni, így üdvösebb.
Édes a lét kinek minden könnye,
megmosott párrnára pereg.
Az emberek még abban hisznek,
ott… még él a szeretet.
Bennem is él, vagy még sejtem,
önnyel telne keszkenőm…
csupán véres könnyekkel,
Mi belülről teremnek elő.
Megrogyhat az ambicióm,
elvehetnek pár szintet.
Ó ,de most sírni volna jó!
Visszakérem, fagyos könnyeimet!
2017.07.10. ( Saját. B. A. )