ÉN IS JÁRTAM MÁR…

ÉN IS JÁRTAM MÁR…

Én is jártam már a halál tornácán
Förtelmes csúf volt, rideg és sötét
Csontjaim egészen híggá olvadtak,
de nem láttam meg patás ördögét
Talán, nem is létezik a szörny,
csak ijesztgetnek minket vele:
A megtévedt, elbukott embereket
Megtorpantam, megizzadtam bele
A hírétől is rettegtem eleget.
Kiért jön el, és vajon mikor?
Mit kell tenned, hogy elkerüld?
Ezen tépelődtem magamban titkon
Lelkem, zilált állapotba került.

Én is jártam már virágos réten
Felettem úsztak bodor fellegek
El is merengek ezen a képen,
hisz idáig süllyedni nem lehet!
Nem téphet kínzó karral a rossz!
Nem válhat semmivé száz emlék!
Nem győzhet rajtam soha gonosz!
Hisz akkor én is áldozattá lennék.
Olyanná, aki maga sem tudja,
mitől is reszket olyan nagyon
Le, a mélybe vinne egyetlen útja
a sorsomnak, ezt nem hagyom!

Én is jártam már szerelmes szívvel
Virágok nyíltak lépteim nyomán
Esőcseppekből arany rög termett
Boldogságtól fénylett boldog orcám
De, jött a vihar, mi széttépett mindent
Zöldellő ágakat, és színes leveleket
Azóta, nyugtom egy percnyi sincsen,
és lassan elfogyott minden szeretet.
Oda jutottam, ahonnan menekültem
A pokol szűk tornáca magához vont
Még tiltakoztam, és erősen küzdtem,
de az egész vad tusa csak hiába volt.

Tudom, hogy mindez csak képzeletem műve,
mert mellettem vagy, és fogod két kezem
Egy párként lebegünk szerelmes űrbe'
Csak én vagyok neked, és te vagy nekem.

Eger,2017. augusztus 13. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“ÉN IS JÁRTAM MÁR…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. ilyen az, amikor végre megérkeztünk.
    azért az út nem merül feledésbe…

    gratulálok versedhez!

  2. Drága Rózsa!

    Én is… az utolsó négy sor engem is megnyugtatott, nagyon jó lezárása versednek.
    Szeretettel gratulálok: Icu(f)

  3. Kedves Rózsa !
    Megfogott a versed,szinte olyan mint egy ballada,millió gondolat versben foglalva
    Jó volt olvasni mint mindég,gratulálok

    Szeretettel Tibor

Szólj hozzá!