Könnycseppek mezején
Fekete a világ, csak a csönd fogad magába,
Vas-láncok viharában harcoló égi
Győzelemért.
Van, aki a csatából semmit sem ért,
Csak elszállnak a lelkek,
Elszállhat ezer éj, elszállnak a lelkek,
Könnycseppek mezején.
Fekete vonat siklik, fekete sínek szörnyű
Fogcsikorgó hangja visít az árnyék mély
Ködébe.
Siet a halál elébe.
Lelkeket szállít a vagon a szélbe.
Közben elszállhat ezer éj,
A rohanó vonaton, már, nincs aki él,
Elszállnak a lelkek, Könnycseppek mezején.
Megnő a pokol gyarmata. Magasba
Törnek lángból épült szörnyű
Tornyai.
Az életet a fényből, a vonat hordja ki.
Örök lesz a kín, és örökli a fekete harag
Bánatát a lélek,
Ki véletlen, e világra téved.
Elszállnak a lelkek, elszállhat ezer éj,
Csak elszállnak a lelkek,
Könnycseppek mezején.
Nagyon szépen köszönöm, van sok versem, nem rég találtam meg az oldalt, nagyon köszönöm az elismerő szavakat! =)
Keves Róbert!
Babits Mihály jutottt eszembe versedről. ( át is néztem pár versét…)Tetszett itt most a tied.
kit
Nagyon mély tartalmat boncolgató, lelket ébresztő verset hoztál. Többször elolvastam…remek. Nem túl sokat írtál még itt, az oldalunkon, de úgy érzem: érdemes lesz rád odafigyelni. Gratulálok. Rózsa