MARMALADE

Egész nyáron szorgos kis hangyaként
gyűjtögettem, mind egyre csak a fényt.
S vidámsággal feltöltve a kamra,
gondoltam biz' komor önmagamra.

Teringettét, de hirtelen ősz lett,
úgy tennék a dunsztba még befőttet!
Derűre bír majd számos morc-napon,
palackba zárt instant kívánalom.

És most állok, lemerült az órám,
lüktet a spájz, lényük mosolyog rám.
Hallani, hogy boldog lelkem dalol,
átsejlik a celofánok alól…