Várj reám!

Várj reám!

Te várj reám, én csillag úton megyek,
a lépéseket már el nem hibázom,
adj biztatást, hogy lábaim vigyenek,
amíg a végső haláltáncot járom.

Barátom a szél, s a magas hegyek,
oroszlán karmok marhatnak belém,
a sorsom, hogy örökre veled legyek,
együtt evezzünk az élet tengerén.

Még zöld a fű, még virul kinn a határ,
tavasz virágait csokorba szedem,
ám jő a hervadás, elsodor az ár,
s láng nélkül lobban el a szerelem.

Majd belém karolnak különös árnyak,
boldog perceimet magammal viszem,
de addig is csókolni kell a szájnak,
várj úgy reám, ahogy eddig senki sem!

Budapest, 2017. november 15.

“Várj reám!” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. "Még zöld a fű, még virul kinn a határ,
    tavasz virágait csokorba szedem,
    ám jő a hervadás, elsodor az ár,
    s láng nélkül lobban el a szerelem."

    Sajnos így van ez, semmi sem örök…
    Gratulálok a vershez!

  2. Drága Icu!
    Misztikus versed gyönyörű. Kívánom, hogy úgy legyen, ahogy szeretnéd.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!