ÁLMAIMBAN ÉLEK CSAK…

ÁLMAIMBAN ÉLEK CSAK…

Álmaimban élek csak igazán
Az élet olyan mostoha velem,
ha igaz szóra nyílik is a szám,
sokszor visszájára sül el fegyverem.
Nem hallgat rám se’ barát, se’ rokon,
csak elmennek mellettem szótlanul,
míg kezemet szorosan ökölbe fogom…
nincs egy ember se’ ki tőlem jót tanul.
Pedig a szívem oly lágy, mint a vaj,
és tiszta, mint egy friss forrás vize
Sokszor érzem azt, nagy itt a baj,
mert nem hisz a mába senki se.
Oly sok volt a csalódás, és a kín,
hogy képtelenek végre elfeledni
Hiába ragyog a napfény odakinn.
A hitetlenek nem tudnak nevetni.
Miért van ez? Mondd! Vajon miért?
Hogy a rosszaság van mindig felül
Áldozhatok én bármit is bárkiért
Rám szeretetük csak ritkán vetül.
Begubóznak, nincsen barátság,
s elhal a szózat, mi életet lehel.
Imádkozom értük: Ne várják,
hogy az éj magától menjen el!
Tenni kell! Csak úgy éled a hajnal,
amiből lelkük erőt, s hitet merít
Kezüket fogva, erős akarattal
elérik mind a hegycsúcs tetejét.

Álmaimból lassan felébredek
Halk dallam száll át az éteren
Újból hiszek, megint reménykedek,
hogy itt a földön boldogság terem.

Eger,2017-08-05. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“ÁLMAIMBAN ÉLEK CSAK…” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. [b][i][color=#9900ff][center]Rózsa,,,,,,,tetszik,sőt nagyon tetszik a versed.

    "A hitetlenek nem tudnak nevetni.
    Miért van ez? Mondd! Vajon miért?
    Hogy a rosszaság van mindig felül
    Áldozhatok én bármit is bárkiért
    Rám szeretetük csak ritkán vetül.
    Begubóznak, nincsen barátság,
    s elhal a szózat, mi életet lehel.
    Imádkozom értük: Ne várják,
    hogy az éj magától menjen el!"

    Különösen ezek a sorok. Gratulálok.Rzsike[/center][/color][/i][/b]

  2. Az álom és a valóság között is teremhet boldogság kedves Rózsa!
    Vajon mi is a boldogság?

    Szeretettel gratulálok elmélkedő versedhez: Ica

  3. Ahogy megírtad, az kélsz értekezés… És jó, meg tetszik is.
    A sors meg, olyan amilyen! Kinek mi van megírva! Ma már visszanézve én is próbáltam a sors ellen hadakozni, de bizony nem jött be…
    Gratulálok az írásodhoz, elismeréssel:
    Üdv/Feri

  4. Kedves Mirage, zelgitta, és BogIcu! Ezekben a verseimben álom, és valóság összemosódik.
    A végkifejlet, általában nem az, ami az életben van, hanem amit szeretnék.
    Nincs párom, de a pokol tornáca sem csalogat…szóval ilyen a versírás, mint a szemfényvesztés.
    Köszönöm, hogy nálam jártatok, és megírtátok véleményeteket. Puszi Rózsa

  5. Drága Rózsa!

    Remélem azért nem mindig mostoha veled az élet, bár én is nagyon gyakran így érzem.
    Hasonló gondolatok marcangolnak néha engem is, de lám lassan felébredtél az álomból, s a remény ott csücsült a párnádon.:)

    Szeretettel gratulálok: Icu(f)

  6. Igen, vannak az életben ilyen, az éberlét és álom határán marcangoló, gyötrô gondolatok… De a remeny mindig gyózedelmeskedik fölöttük, ez a jœ az emberi természetben.
    Gratulálok a versedhez, Rózsa(f)
    Szeretettel,
    G.

  7. Kedves Rózsa !
    Rossz álom volt,a valóság nem ez,lásd kisüt a nap és bearanyozza szivedet,mert élni kell,
    mert élni jó,ha megvan hozzá az ambició
    Örömmel olvastam versedet mint mindég

    Szeretettel : Tibor

Szólj hozzá!