Reggelem
A víz tükrén csillog a fény,
Úszik a hab a folyó vizén.
Már nem sír az ég,
Az idő megállt.
A vihar csendes pirkadatra vált.
Arcomon még pihennek,
A megfáradt harmatcseppek.
Harcukat vesztve a forgástól,
Szétszéledtek.
Lesütött szemem lassacskán
Kinyílik.
S a tavasz testembe áramlik.
Kezem virágba kapaszkodik,
S lábam már fűcsomón tápászkodik.
Szívem az élet forrásának integet,
Karom kitárom, s a forrás,
Tisztára mossa lelkemet.
F.Enikő R. (2015)