Anyák napjára
De jó, hogy vagy Édesanya!
Minden élet szülőatyja.
Akinek nincs, csak az tudja,
Milyen, ha már nincsen anya.
Óvja, védi a gyermekét,
Mindig fogja a kis kezét.
Mikor szépen cseperedik,
Akkor szíve szomorodik.
Rengeteget bántja fia,
Nem is tudja mily nagy hiba!
Akkor jön rá, csak már későn,
Ki az, aki szereti őt!
Életét is érte adná,
Kérni-e sem kellene rá!
Minden anya Féltőn nézi,
Csemetéje miként érik.
Mikor már felnőtt a gyermek,
Szívét tépik a szerelmek,
Édesanyja fájó szíve,
Csendesedik el mellette.
Unokái megszületnek,
Nagyon örül mindegyiknek.
Csak azért fáj még a szíve,
Mert gyermeke elfeledte.
Rá se ismer a fiára,
Kit lát ő az nem sajátja?
Nem jól nevelt? Nem is érti,
A fia őt mért felejti?
Fájó szíve csendben ragyog,
Milyen boldog, amíg vagyok!
Szép csendesen el megy tőle,
Nem mondhatja már neki se,
Édes anya mily csodás vagy!
Hálát adok a világnak,
Téged adott anyukámnak.
Akkor mondja mikor késő,
Szíve bánatában megtört,
SZERETLEK én édesanyám!
De ő már nem hallgatja.
Elment messzi távolba!
(f)