Lehullott már

Lehullott már

Lehullott már – minden levél,
kopár ágon ázott veréb.
Színek, fények ködbe vesztek,
égen úszik szürke felleg.

Várakozás csendje ölel,
szürkeséget remény övez.
Titkot súg a lenge szellő,
lágyan rezdül, halkan sejlő.

Ki megnyitja szív ajtaját,
éteren át hallja szavát.
Láthatatlan – titkát tárja,
létét – ki hisz – csak az látja.

Megtalálja szíve kincsét,
Ő megoldja rabbilincsét.
Szabad szellem szárnyát bontja,
fényben ragyog a hegy orma.

(2017-11-17)

“Lehullott már” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Miklós!
    Köszönöm szépen nagyon kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Drága Icu!
    Köszönöm szépen tetszéssel gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa (f)

  3. Kedves Rzsike!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Drága Ica!
    Köszönöm szépen tetszéssel gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Tibor!
    Nagyon köszönöm kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  6. Kedves Kitt!
    Köszönöm szépen kedves, értő hozzászólásodat.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  7. Remek rigmusos/ritmusos vers!
    Gratulálok hozzá, drága Rózsám! (f) Miklós

  8. kedves Rózsa !

    Szabad szellem mint a versed,gondolataid aranyat érnek
    Örömmel olvastalak,gratulálok

    Szeretettel Tibor

  9. Kedves Rózsa!
    A nagy szürkeségből eljutunk a fényben ragyogó hegyhez. Ez a lényeg. (f)
    kit

Szólj hozzá!