RITKÁBBAN HULLNAK A LEVELEK
a zöme már elment’
leköltözött a fa alá
hová is mehetne
nagyobb szél híján ennyi a tere
———-
lassan hullnak
méltóságosan
így kell lelépni
ahonnan kiáll a szekér rudja
csak az tudja ezt
akibek van múltja
több egy kicsit
a többinél
és
tovább ellát
az orra hegyinél
———-
van még bőven
ami hulljon
örömet szerezzen nekem
elkápráztasson
mert
egyenként és külön is
tanulmányozhatók
nem oly gyors a röptük
hogy ne lennének láthatók
———-
szép sárgák
az eszemadták
vidáman hagyták el
az anyaágat
a világ rendje parancsol
iobb az
ha nem jajongol’l
és egyáltalán
———-
eddig elment a hasonlat
de most sántítani kezd itt
mi emberek
felfele szálunk
egészen a Jóistenig
———
de azért száp a lombhullás
egyedlűlló
ritka dolog
a Föld forog
a levél meg potyog
———-
mind a kettő szépen csinálja
a Földét még nem is érezzük
de ennyi tudománya
mindünknek van
a levélhez még tudás sem kell
nézhetjük
vígan
boldogan
2017 11 11 koradélután
otthon
bdt