Nem engedlek el

Nem engedlek el

Sóhajom elszáll, mint a szellő,
hallom szívem nagyokat dobban,
kezed érzem felajzott testemen,
oly forró, félek lángra lobban.
Hadd legyek a vászon, te a festő,
nem akartam senkit nálad jobban,
ajkad érzem törékeny kezemen,
veled ébredek ,veled vagyok álmomban.
Nem engedlek el, csak ha a nap fel jő,
lélegzeted oly jó hallani az éjszakában,
kérlek szárnyaljunk együtt a végtelenben,
én még soha, ilyen boldog nem voltam.