szeretném oly tisztán látni a világot
mint mikor először láttam
életem első tudatos pillanatában
megőrizve agyamban azt a képet
ahogy magamba fogadtam
és magába fogadott végleg
szeretném oly tisztán látni a világot
mint abban a percben amikor
a létezés örömét először felfedeztem
vagy az elmúlás fájdalmát megtapasztalva
végre észbe kaptam vészesen fogynak az évek
és nem vagyok halhatatlan
szeretném oly tisztán látni a világot
mint téged amikor föléd hajolva
csillogó szemedbe nézek
akkor megpihenek elfogy a félelem
mert teljes valómmal érzem
miért is csoda és érték az életem
szeretném oly tisztán látni a világot
mintha villámok rajzolnák élesen ragyogva
nem akarom hogy fakuljanak
a szemembe hulló fények míg élek
és örök éjszakám felé sodródva
az emlékezés végső határáig el nem érek
Kedves Kit!
Örülök, hogy ennyire megragadtak soraim! 🙂
Újra és újra olvasom…
🙂
köszönöm Gitta!
Örülök,hogy elolvastad!
köszönöm, kedves Mária!
Az elsô sorok után ez ugrott be nálam: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.
Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." ( Márk 10/13-16)
A többi ráadás, nagyon szép ráadás.
Szeretettel voltam,
Bri(gitta)
"szeretném oly tisztán látni a világot
mint abban a percben amikor
a létezés örömét először felfedeztem
vagy az elmúlás fájdalmát megtapasztalva
végre észbe kaptam vészesen fogynak az évek
és nem vagyok halhatatlan" Remek sorok örömmel olvastam: Maria
Kedves Ica!
Nagyon örülök, hogy tetszik a versem!
Azt hiszem, mindannyiunk végig gondoljuk ugyanezt, én így tudtam megfogalmazni.
Kedves Rita!
Nagyon köszönöm!
Sok mindent szeretnék az életben, a tisztán látás a leglényegesebb!
Kedves Kitti!
Én köszönöm, hogy itt jártál!
Ez egy olyan vers, amire azt szoktam mondani, hogy "csak úgy kiszakadt".
Megvolt a motiváció, bennem a képek, és a csillagok szerencsés állása 🙂
Itt csak megköszönni tudom, hogy olvashattam ezt a verset. Elvarázsolt minden egyes sor.
Szívből gratulálok: Icu(f)
Elvarázsoltál a verseddel horla! Igazi, remek vers ez! A zárása fergeteges mondanivalóval, megfogalmazásában is csodálatos. Hiszen ki akar elbutultan vegetálni aggkorában…
Mégis,( bár az egészet kiemelném) nekem ez a kedvencem a versben:
"szeretném oly tisztán látni a világot
mint abban a percben amikor
a létezés örömét először felfedeztem
vagy az elmúlás fájdalmát megtapasztalva
végre észbe kaptam vészesen fogynak az évek
és nem vagyok halhatatlan"
Jó volt olvasni, köszönöm.(f)
kit
kedves Miklós!
időutazó vagyok..verseimben is 🙂
régóta próbálom rímekbe szedni gondolataimat, több, kevesebb sikerrel.
és , hát változom, talán okulok is 🙂
örülök, hogy itt jártál!!
Hááát mit mondjak… Az eddigi verseidet nem lehet félszemmel olvasni, mert nagyon összetett képekkel és érzésekkel operálsz. Érezhetően gyakorlott íróember tollából származó sorok. Őszinte elismerésem!
/ Miklós /