Be-bemegyek

Be-bemegyek

Be -be járok az
Ürömi kiskocsmába
néha napján egy
fekete duplára

Aztán konyak is kerül
melléje, és vörösbor
lesz a vége – megiszom.

Kifizetem ezek árát,
és kilépek az utcára
belenyúlok a zsebembe
ott maradt a fél pénzem,
– de mégis maradt
fél – pénzem.

Hazafelé tántorodok,
kicsit szégyenlős is vagyok,
és az Otthon előtt
meg-megállok,
hogy menjek, be tétovázok,
hogy a portás meg ne lásson
ilyen kótyagos állapotban

Aztán kicsit félreállok
megvárom, míg lefoglalja valaki
aztán gyorsan beosonok,
a pult előtt elosonok
jól ki húzva magamat

Felmegyek a kisszobámba
lefekszem mindjárt az ágyra,
Megvárom, míg egy kicsit
kijózanodok, s elillan
a pia szaga – ebédre szól
a harang szava

Lemegyek az ebédlőbe
mintha semmi se lett
volna előtte, s elköltöm
az ebédemet, senki semmit
nem vett észre
jól meg úsztam az egészet
\’hál Isten\’

Aztán máskor is – egyet
gondolok, a kiskocsmába
látogatok, s elköltöm
a megmaradt – fél pénzem.

Kenéz István / – keni –

Üröm, 217. július 17.