Látófélben

Látófélben

Meg kéne állni, szétnézni kicsit,
amíg van látni, csodálni való –
hamarost lehull, ránk tapad a hó,
a nyárt-sóhajtó szellő is frigid.

Hűvös utakon, bundáknak táján
szívekbe dermed a holnapi vér –
zúzmarán siklik a fess „napfivér”,
jégszobrot farag itt benn a sátán.

Meg kéne állni, szétnézni kicsit,
amíg van szemünk és látunk vele,
s lüktet pulzusunk élénkebb fele –
… amíg az égBolt naponta kinyit.

(2017. október)

“Látófélben” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Bizony Éva, addig kell élni, amíg lehet. Amíg a betegség nem gyűr maga alá, amíg van mit és kivel csodálni ezt a gyönyörűségesen szép toprongyos életet!
    Gratulálok a versedhez!(f)
    kit

Szólj hozzá!